Egy kiállítás margójára

Egy kiállítás margójára

Nem is a kiállításról akarok beszélni: gyertek el, nézzétek meg. Inkább a kiállítás hátteréről, az emberi kapcsolatokról, rólunk hármunkról.

Sokféle barátság létezik mindenki életében. Fontos, hogy felismerjük őket, hogy ápolni tudjuk ezeket a kapcsolatokat, mert bármilyen cukrosan is hangzik, a barátság összeköt és erőt ad.

Dorkát egy művészeti csoportból ismerem. Mariannal egy velencei útinaplós úton ismerkedtem meg. Hármunk barátsága pedig egy nyári táborban kezdődött, amikor Mariann nem ismerte még személyesen Dorkát, de én már akkor bizonygattam, hogy tutira megtalálja vele a hangot. És lőn.
A közös érdeklődés miatt előbb csak itt-ott feltűnt egy-egy levél, egy üzenet. Mára már tudatosan kialakítottunk csatornákat, hogy a tanulás, ötletelés elváljon a mindennapi kommunikációtól.

A saját szemszögemből szeretném bemutatni azt a két hölgyet, akikkel a kiállításon együtt jelenünk meg.

Andorka Éva, alias Dorka
Dorka ötlete volt a közös tanulós csoport, és a mai napig ő koordinálja azt. Hihetetlen szorgalommal dolgozik, és már mintha írtam volna valahol, hogy azt csodálom benne a leginkább, amilyen alázattal, figyelemmel képes tanulni. Megfontoltan választ témát, és addig dolgozik egy képen, míg az az ő szemével nem lesz tökéletes. Kellemes, egyszerű elegancia árad a képeiből. Ugyanez igaz az emberre is: kellemes, visszafogott, jókedélyű egyéniség, nyitott a világra.
Az ő szavára hagyatkozunk leginkább, ha egy alkotásunk elkészül.


Hergovits Mariann
Tipikus megtestesítője annak, ami belőlem, ha nem is hiányzik, de fejlesztésre szorul. Határozott, céltudatos nő, kifejezetten jó, megnyerő kommunikációval. Ő is hihetetlenül szorgalmas: bárhol jár, viszi a kis útinaplóját, és megörökíti az épületeket, az eseményeket, a benyomásokat. Egyedi, felismerhető színvilága van a képeinek. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, azt a képet pihenteti, majd újra és újra továbbfejleszti, amíg a kívánt hatást el nem éri. Igazán büszke vagyok rá, mert kilépett a komfortzónájából, és már a nagyobb léptékű papíron is zseniálisakat alkot.

Szóval így vagyunk mi hárman eggyek: három hasonló egyéniség, közös érdeklődés. A barátságunk sikerének kulcsa abban áll szerintem, hogy figyelünk egymásra, meghallgatjuk a másikat, és húzzuk egymást. Ez így alakult. Talán, ha nem adódik ez az első közös kiállítás, ez meg sem fogalmazódik így bennem.

Azt is el kell mondanom, hogy a Piktor Tanoda a kiállítás lehetőséget Dorkának és barátainak ajánlotta fel. Számára evidens volt, hogy mi hárman eggyek vagyunk.

Mi hárman egy korábbi kiállításon:

Alternatív szöveg
Alternatív szöveg

Alternatív szöveg
Alternatív szöveg
Alternatív szöveg