Alkotói szabadság kontra nézői tolerancia

Alkotói szabadság kontra nézői tolerancia

Egyszer réges régen… a gyerekeinkkel nekiálltunk egy előre megrajzolt festővásznat kiszínezni. Mind a négyen boldogan festegettük a tulipánokat, a kék eget, meg a felhőket. Egyszer a gyerekeim kitalálták, hogy nincs az égen napocska! Így hát mivel ketten voltak, nekiláttak két napocskát is festeni az égre. Én kiakadva távoztam, mert a kép innentől kezdve “nem hasonlított az eredetire”. Persze aztán visszahívtak, hogy “anya rajzold ki a napocskákat, mert mégse mutat olyan jól”.
Ma már… nem akadnék ki, sőt!
Ma is szívesen segítek nekik rajzolni, festeni, de már meghagyom őket a saját elképzeléseikben, a maguk alkotói szabadságával.
Ma már nem csak gondolom, hanem hiszem is, hogy a lényeg az élvezetben van, az elmélyült szabad munkában. Ha kell két napocskával, vagy ha úgy érzed, hát napocska nélkül. Az alkotás öröme a legfontosabb. Nincs rossz mű, csak jobb, meg annál is jobb.